Epilógus

Sziasztok! Itt az 1. évad vége!

Ez a rész után hozom is a 2. évadot !!!

Reggel nagyon átlagosan indult. De amikor mentem le a lépcsőn minden csupa rózsaszirom volt. Nem tudtam, hogy Luke miért csinált nekem ilyet és mivel érdemeltem ki. Amikor leértem Luke térdelt előttem.

-Hope Roberts hozzám jössz feleségül?

Én csak néztem meg sem tudtam szólalni.

-Luke..én...hozzád megyek! nyögtem ki.

Luke mosolyogva a gyűrűt az ujjamra húzta. Utána pedig megcsókolt. 

Ez lenne az epilógus nem sokára hozom a 2. évad prológusát!

21.rész

Sziasztok! Ez a blog utolsó része!

De nem kell szomorkodni az epilógus után kezdem a 2. évadot!

Jó olvasást!

Reggel együtt mentünk a patikába egy terhességi tesztért. Imádkoztam, hogy ne legyek terhes. Nem szeretnék babát főleg nem most amikor ekkor a baj. Bementünk a patikába és vettünk egyet. A haza felé vezető út is ugyan olyan csendben telt mint az oda vezető út. Ahogy haza értünk mentem a mosdóba. Megcsináltam a tesztet 5 percet kellett várni ami szinte egy évnek tűnt. Közben bejött Luke is. Aztán megjelent egy csík és utána több nem.

-Negatív!-erőltettem magamra egy mosolyt.

Látta rajtam Luke, hogy szomorú vagyok így oda jött hozzám és le guggolt elém.

-Figyelj! Majd később csinálunk egyet!-nyomott egy puszit a homlokomra.

Én csak a mellkasába fúrtam a fejem. Tudom, hogy most nem lenne jó egy gyerek, de még is úgy el lennék vele. De most az ügyeinkre kell koncentrálni. 

Kérdezz-felelek válaszok

1. Hogy jött a könyv ötlete?
Befejeztem az egyik blogom és az helyett gondoltam ki. Igazából már régóta a fejembe volt a történet, de nem mertem bele kezdeni.
2. Hány részesre tervezed?
Ebből az évadból még 1 vagy 2 részt. Aztán elkezdem a 2. évadát.
3. Ki a kedvenc íród?(Wattpadon)
EszterBarkczi

4. Miért pont Luke a főszereplő?
Eredetileg Calum lett volna a főszereplője. De az egyik barátnőm kérésére lett Luke.

Kérdezz-Felelek

Sziasztok! Gondolom szeretnétek több mindent megtudni a blogról. Ezért gondoltam, hogy csinálok ilyen kérdezz-felelek-et. 
Komiba feltehettek kérdéseket! Bármiről, bármelyik szereplőről vagy a blog kialakulásáról.

20.rész (18+)

(zene)
Reggel amikor felébredtem Luke már nem volt mellettem. Ezért le mentem a konyhába. Ott ült egyedül magányosan. Közelebb mentem hozzá egy kicsit és egy valamit kívántam ami ez volt:

Egyet kérek:

Közelíts felém, fogd meg a 

derekam, lassan húzz

magadhoz közel és 

gyengéden csókolj meg!

Mintha olvasott volna a gondolataimba oda jött hozzám megfogta a derekam és magához húzott és gyengéden megcsókolt. 

-Ugorj! utasított

Eleget tettem a kérésének és a lábaimat a derekára kulcsoltam. Így mentünk fel a szobába. Óvatosan lefektetett az ágyra. Levette a felsőmet és a bugyimat is. Magáról is levette a boxert és belém hatolt. Eszembe jutott, hogy nem vettem be a fogamzásgátlót és még óvszer sincs Luke-on. De már késő volt mert mind a ketten elélveztünk. Luke zihálva ledőlt mellém.

-Van egy kis gond! mondtam kicsit ijedten.

-Mi az? nézett rám.

-Nem használtunk óvszert és nem vettem be fogamzásgátlót sem! jelentettem ki.

Luke csak nagy szemekkel nézett rám meg sem tudott szólalni.

19.rész

(zene)
2 héttel később:
Ma engedik haza Luke-t. Már nagyon várom, hogy újra csak mi legyünk egymásnak. Most már elmegyünk abból a kis házból vissza abba amelyikből elmenekültünk. Tudom, hogy így nem lesz jó vége ennek a történetnek, de ha ez a mi sorsunk akkor meg már mindegy. Miközben gondolkodom a fiúk is megjöttek. Luke nagy mosollyal néz felém.

Én is rá mosolyogtam csak ez a mosolyom nem volt az az őszinte ami mindig van. Ezt ő is észre vette ezért oda jött hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi csak félek!-bámultam magam elé.
-Nem kell félned itt vagyok!-ölelt meg.
Mindig meg tud nyugtatni ezért imádom ennyire. Eközben a többiek már elmentek. Szóval megint csak mi ketten vagyunk. Ami nagyon jó érzés és egyben félelmetes is. Attól félek, hogy ez a férfi még vissza fog jönni és nagyobb baj lesz mint most volt. Felnéztem Luke-ra. Még mindig ugyan olyan jól néz ki mint ez előtt. Tudom most nem ezzel kéne törődnöm, de sehogy sem tudok ellen állni neki. 
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Semmi!-mosolyodtam el.
Lehajolt és megcsókolt. De ez nem egy szimpla csók volt hanem egy érzelem dús szerelmes csók volt.

18.rész

(zene)
1 héttel később:
Már egy hete, hogy Luke nem ébredt fel. Az orvosok is mondják, hogy ez nem normális. Már nagyon aggódom miatta. Ma is megyek hozzá és remélem, hogy már felébredt. Amikor oda értem a szobája elé nagy levegőt vettem és óvatosan lenyomtam a kilincset. Beléptem a szobába és nagy örömömre Luke fent volt. Mosolyogva mentem oda hozzá.
-Luke!-simítottam meg az arcát.
-Hope?-kérdezte kábán.
-Igen én vagyok az!-fogtam meg a kezét.
Rám nézett a gyönyörű kék szemeivel. 
-Hogy vagy?-néztem rá kicsit aggódva.

-Most már jobban!-mosolygott rám.
Ez a mondata engem is mosolygásra kényszerített. Imádom ezt a srácot, de nagyon. Tudom, hogy ez a férfi még nem fogja feladni amíg engem meg nem fog ölni. Luke-ért mindent megteszek még meg is halok érte, ha kell. Azon is gondolkodtam, hogy normálisan kéne öltözködnöm és hajszínt váltani. Mondjuk úgy is simán fel ismerne. 
-Te végig itt voltál mellettem?-kérdezte bizonytalanul.
-Ez hülye kérdés.-csókoltam meg.
Már ez a csók hiányzott egy hete. Nagyon nehéz volt nélküle. 

17.rész

4 nap múlva:
Már négy napja járok be Luke-hoz, de még mindig nem ébredt fel. Bennem az a halvány kis remény is meghalt. Nem tudom, hogy most mi lesz. Felöltöztem és elindultam. Nagyon féltem, hogy mi lesz. Ahogy beléptem a szobájába ugyan az a látvány fogadott mint napok óta. Be jött az orvos és tájékoztatott néhány fontos dologról.
-Mr. Hemmings állapota nem javult és nem is rosszabbodott. mondta kedvesen az orvos.
-És mikorra épül fel?
-Ezt még előre nem tudjuk.
Én csak bólogattam, hogy értem.

Rossz érzés volt, hogy nem tudhatok semmit sem. Ő életem értelme nélküle senki vagyok.

16.rész

(zene)
Az ajtóban megint az a férfi állt. Luke-t a földre lökte hozzám jött és egy anyagot nyomott az orrom alá akár hogy is próbálkoztam nem jutottam semmire. Nem sokára elsötétült minden. Amikor felébredtem egy sötét helyen találtam magam egy székhez kötözve. Próbálkoztam, de nem jutottam ismét semmire sem. Egyszer csak felkapcsolódott a villany. Ugyan az a férfi lépett be az ajtón aki ide hozott. Oda jött hozzám és megsimította az arcom. Az érintésétől kirázott a hideg. 
-Tony vagyok Elizabeth apja! mondta mély hangján.
Én meg sem szólaltam. Ez nagyon zavarta.
-És téged, hogy hívnak? kérdezte most már idegesen.
-Semmi közöd hozzá! köptem arcba. 
-Nem sokára ordítani fogod a neved! nevetett.
Aztán felgyúlt a villany a szoba másik felébe ahol Luke ült teljesen eszméletlenül és véresen.
-Hope Roberst! zokogtam.
Mosolyogva ment ki a pincéből. Én gyorsan feltérképeztem a terepet. Szerencsémre kicsit tudtam lazítani a kötélen amikor próbáltam kiszökni ezért ki tudtam szedni a kezem és a lábam. Oda siettem Luke-hoz. Eloldoztam és gyorsan elő kaptam a telefonomat és hívtam a srácokat. 
-Sziasztok! Nagy baj van!! zokogtam.
-Oké! És hol vagytok? kérdezték idegesen.
-Elizabeth apjának a pincéjébe.
-20 perc és ott vagyunk. 
Én addig tartottam Luke élettelen testét a kezembe. Ahogy a srácok mondták 20 perc múlva meg is érkeztek. Mike kivitte Luke testét. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem nélküle. Beültem én is a kocsiba. Nem sokára beértünk a kórházba. Jelenleg nem mehettünk be Luke-hoz a vizsgálatok miatt. Olyan 1 óra múlva kijött az orvos.
-Mr. Hemmings élete veszélyben van még nem biztos, hogy túl éli a mai napot. közölte velem az orvos.
Én csak szomorúan néztem rá.

-Köszönöm! mondtam a könnyeimmel küszködve. 
Nem tudom, hogy mi lesz így velem.

15.rész

(zene)
Bementünk abba a házba. Tényleg eléggé kicsi volt. Ketten elfértünk benne, de többen biztos nem fértünk volna el. Luke adott ruhát amit én fel is vettem pont az én stílusomhoz illett. Vissza mentem Luke-hoz.
-Akkor meddig maradunk itt? kérdeztem kissé idegesen.
-Amíg ez az alak el nem tűnik. válaszolta nemes egyszerűséggel.
-Vagyis azt mondod, hogy lehet, hogy 1 évig is itt maradunk? kérdeztem idegesen.
-Hope! Nem tudunk mást tenni! ölelt meg.
-De most komolyan ebbe a kis házba fogunk élni? fontam össze a karjaimat magam előtt.

-Igen! 
Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen házba fogok lakni. Luke is felöltözött. Ezt nem is bántam mert akkor nem tudtam volna ellen állni neki. 
-Mit fogunk csinálni? törtem meg a csendet.
-Hidd el még én sem tudom.
-Anyukádék amúgy hol vannak? 
-Ilyenkor elmennek.
Szóval most üres a ház. Annyi minden köt ahhoz a házhoz. Többek közt az első csókom Luke-al. Közelebb mentem hozzá. Annyira imádom nézni amikor gondolkodik. Rám nézett és elmosolyodott.

Megfogta a kezem és az ölébe húzott. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Már nagyon hiányzott az édes csókja. Luke sem állt ellen hanem egyből visszacsókolt. Ekkor kopogott valaki. Leszálltam Luke-ról ő oda ment és kinyitotta az ajtót.

14.rész

(zene)
Luke felsegített a földről. Leültünk az ágyára. Szorosan hozzá bújtam mert így legalább biztonságban éreztem magam. 

-Hope! Nem lesz semmi baj! Megvédelek! simította ki az egyik tincset a szememből.

-Vagyis csak megpróbálom! mondta halkan

Annyira rossz érzés, hogy most mind a ketten veszélyben vagyunk, de legfőképp sajnos én. Most, hogy láttam ezt a férfit egyre jobban kezdek félni. De nem tudok ez ellen semmit sem tenni sajnos. Hamar eljött az este. Mivel nagyon féltem egyedül aludni ezért át cuccoltam Luke szobájába. Elmentem zuhanyozni. Megnyitottam a vizet és hagytam, hogy a langyos víz át járja a testem. Bekentem magam a tusfürdőmmel és lemostam magamról. Amikor végeztem felvettem a pizsamámat ami egy póló és egy bugyi volt. Kiléptem a fürdő szobából egyenesen Luke tökéletes testével találtam szembe magam. Tudom, hogy ezt most nem kellett volna. Befeküdtem mellé és a fejemet a mellkasára hajtottam.

/

Másnap nagyon jól ébredtem a tegnap történtekhez képest. Amikor megfordultam Luke már nem feküdt mellettem. Ezért ki keltem az ágyból és lementem a konyhába. Ott találtam meg, de csak mi voltunk ketten az egész házba. Bevallom nagyon félelmetes volt. Egyszer csak csengettek én nem mertem kinyitni ezért Luke nyitotta ki. És megint az a férfi volt. De most már durvább volt mint tegnap.

-Na kislány most velem jössz! üvöltött velem.

-Nem megyek magával sehova se! mondtam ugyan ilyen hangnembe.

Ekkor megfogott és felkapott a hátára.

-Luke!!! kiabáltam.

Erre megjelent Luke dühös tekintete amit én sohasem szerettem és tudtam, hogy nem lesz jó vége. A férfi megfordult és Luke tökön rúgta. A férfi térdre rogyott ezt kihasználva Luke kézen fogott és elfutott velem egy erdős részre. 

-Mit keresünk itt? kérdeztem remegő hanggal.

-Nem lesz semmi baj! Itt nem találhat ránk mellesleg van itt egy kisebb házunk ahova eltudunk bújni. nyomott egy puszit a homlokomra.

13.rész

(zene)
Miután haza értünk én berohantam a szobámba és gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem jövök össze Luke-al. Talán nyugodtan tudtam volna élni. Nem pedig úgy mint most, hogy bármikor megölhetnek. De nem nagyon érdekel. Át mentem Luke szobájába. Amikor benyitottam szomorúan nézett rám.

Oda mentem hozzá és leültem vele szembe. Bele néztem a gyönyörű kék szemeibe. Láttam benne a szomorúság és a csalódottság keverékét. Ezért beültem az ölébe ő pedig átkarolta a derekam. Így bámultuk egymást míg nem benyitott a szobába egy férfi aki nem Mr. Hemmings volt. Én ijedten néztem a férfira Luke pedig csak lazán nézett rá.

-Mit akarsz? kérdezte nyugodtan Luke.
-Hát a lányt! mosolygott rám.
Engem kirázott a hideg. A férfi nagyon ronda volt. 
-És ha azt mondom, hogy nem lesz a tiéd? szorított magához Luke.
-Akkor meg én viszem el! rántott ki Luke kezei közül.
-Hagyjon békén! kapálóztam.
-Nyugi kicsi lány! Nem lesz bajod! simította meg az arcom.
Egyszer csak a földre lökött és elhagyta a szobát. Én pedig zokogva feküdtem a földön. Letérdelt hozzám Luke. Amikor felnéztem éreztem, hogy valami meleg folyik az arcomon. Vérzett az orrom. Luke gyorsan megfogott egy zsepit és elállította a vérzést.